... azon gondolkodom, hogy lehet valaki egyszerre két emberbe szerelmes??nemtudomnemtudomnemtudom mivann velem. de nagyon félelmetes ez az egész.......... pedig most már sikerült úgy hozzáállnom mindenhez, hogy.. nem törődök vele. és most mindkettő előjött és nagyon rossz. ha bármelyiket is utálhatnám.. de nem, mert valamiért úgy érzem, hogy mind a ketten  hozzám tartoznak, hogy bennük meg van az ami bennem is, hogy megérthetnénk egymást.... mostanában rám tört a "tipikus kamasz hiszti" . hogy senki sem ért meg mert más vagyok. mondjuk vmilyen szinten mindigis más voltam. nem különleges, csak különc. a különleges számomra mindig is valami magasabb rendű, "természetfölötti" dolog volt. valami, ami méltón nevezhető másnak. de a különc.. az valami rossz. rigolyás, unalmas, rossz tulajdonságokkal rendelkező ember. akit kerülnek mások. engem is kerülnek vmilyen szinten... nemtudom, talán van annak vmi jelentősége, hogy pont azok kerülnek meg néznek levegőnek, akiket nagyon szeretek és kényszert érzek arra hogy védjem és szeressem őket. nemtudom. nem tudok semmit sem...

csak azt, hogy hogyha ezeken túl leszek, én sohadesohadesoha nem leszek szerelmes. utálom, gyűlölöm, megvetem az egészet. csak arra jó, hogy tönkretegye mások életét.

https://www.youtube.com/watch?v=J_f834iLneM ! <3

Hogy múlhat el nyomtalanul valami ami évegik fájt?

Egyik reggel még nem akarsz felkelni, mert úgy érzed, totál skizofrén vagy, mert egyszerre két embert szeretsz. Másik reggel ott állsz mellette, akiről évekig azt htted, hogy Ő az, és nem érzel semmit. Többször látod, akkor sem érzel semmit. És aztán már nem is látod meg... pedig amit éreztem.. totál zsibbadás, szédülés, émelygés, iszonyúan gyors szívverés, forró beszívott levegő meg amit akarsz.. és egyszer csak elmúlik.

Mert belép az életedbe valaki más. Valaki új.

Nem tudom, totál hülyén kezelem már megint ezt a helyzetet is. Nem is értem. Talán csak a legjobb barátnőm érti meg, 'A'. (hogy énis menőzzek a kezdőbetűs cuccal a blogomban mint ő :D) Szóval tényleg. Lehet, hogy ez nem is szerelem... vagyis.amit érzek..amit érzek.. Nos. Ha meghallom szimplán a hangját, vagy libabőrös leszek, vagy hirtelen teljesen megnyugszom, és biztonságban érzem magam. Ha hozzám szól, az már izgalmasabb. Néha csak bámulni tudok rá és vigyorgok, mint egy vadkörte. És elfog a remegés... de ha megértint... az a legjobb!!! :] Olyankor remeg a a szám, és mintha sok-sok parányi kolibri kezdené őrült táncát a pocimban...^.^ Meg elönt valami jóleső melegség és azt kívánom, bár sosem engedne el, vagy ne csak futólag csikizne meg ahogy elhalad mellettem.. egészen extrém érzés :) De van hogy oylan mintha a villám csapna belém. .........Na de ot tartottam , hogy tök hülyén kezelem. Mert hárítok, menekülőre fogom ha nagyon közel jöb, de közben akarom hogy ottlegyen.. ennek van értelme??? Nemis tudom.. de félek totálisan.. hogy úgy járok, mint legutóbb. Túl élénken l az emlékezetemben ahhzo, hogy elfelejthessem. Sosem fogom elfelejteni mennyire fájt. Egy fájdalmas pont marad mindigis az életemben, a gyenge pontom. És emiatt félek.. ha nyíltan azt mondaná hogy szeret, azt sem tudnám elhinni.. bár ez nem fog bekövetkezni. Nem tudom, amúgy szerintem semmi esély arra hogy együtt leszünk valaha is, úgyhogy jobb lesz kiverni a fejemből...

Nos hááát.. eléggé régen nem írtam. De hirtelen nem volt miről.. nem mintha unatkoztam volna, csaaaak... nem volt hangulatom írni.

Demost van. Főleg hogy egy nagyon nagy problma nyomaszt.

Lehetséges az hogy egyszerre két emberbe legyünk szereémesek?? :S én nem tudom.. most olyan tanácstalan vagyok. Régen szerettem valakit.. és nme tudom hogy ez tart-e még.. és most jött valaki új.. akinek a közelében más embernek érzem magam.. kellemes meleg és csiklandós érzés ha hozzámér.. ha meg rám mosolyog..mintha egy csomó kis kolibri röpködne a gyomromban.. ^^ viszont ami a "régit" illeti.. nos.. mnemtudom. lehet hogy amit még érzek az csak megrögzött ragaszkodás??? nem tudom, de mire rájövök, lehet hogy meghalok. modnjuk elüt egy busz vagy ilyesmi. Na jó, általában optimistán állok a dolgokhoz.. de most nem. Mert tudom milyen valakit reménytelenül szeretni.. és ..

nincs és. jaj ez most nagyon nem összeszedett. talán holnap írok egy jobbat.

Ez igazából sokmindenkiről szólhat. A kisebbségi komplexus a tinik körében rohamosan terjed. (ez de furán hangzott.) Szóval manapság téányéeg sok mindenkinek kisebbségérzése van, önbizalomhiánya. És miért? Mert azok akik kurva sokat képzelnek magukról tesznek róla hogy a "gyengébbek" szararcnak, senkinek érezzék magukat. (bocs a vulgáris kifejezésekért.) Jó, nem lehet mindent másokra fogni. Nyilván vannak olyanok akiknek alapjáraton kevés az önbizalmuk, és könnyen hagyják magukat a sárba taposni. Ilyen voltam én is. 7.es voltam amikor 9.es lányok-fiúk kinéztek maguknak..mondjuk főként egy csaj.. és..nem volt túl kedves. Pl. egyszer ebédeltem barátaimmal és odault az asztalunkhoz egy spanjával..ránk mutatott és így mondta hogy "ezek ilyen..lúzerek." És akkor annak is éreztem magam. Nagyon rosszul esett mert nem értettem hogy miért ilyenek. Meg a folyosón hangosan és gúnyosan köszöngetett meg beintett meg egyszer odakiáltott hogy "rrribanc." 13 éves voltam, és fejlődésem kezdeti szakaszán a sárba tiportak. Még mélyebben érintett hogy akkor bele voltam esve egy sulis srácba akinek az a csaj volt a "legjobb lány barája." Szóval így sokkal szarabb volt. De feldolgoztam. Nem ez hiányzott az életemből, de már nem is érdekel. Viszont nem mindenki ilyen. Vannak akik kórosan adnak mások véleményére, nem mernek felvenni egy ruhát mert az a többiek szerint "gáz." Meg ha valakinek nem villog minden ruháján a hülye márkajel, akkor már nem is egyéniség, nem is "trendi". Szerintem meg azok akik állandóan a divatot majmolják, na azok a legnagyobb tömegemberek. Azoknak nicns egyéniségük. Nekik kéne leszokniuk arról, hogy lesajnálóan néznek valakire aki nem olyan gazdag vagy csak nincs kedve nike cipőben császkálni. Mert ha valakinek kevés az önbizalma akkor..a legkisebb beszólás is elég ahhioz hogy egy kreténnek érezze magát. Mondjuk azt nem tudom megérteni, hogy hogyan képes valaki magát nem szeretni?? Az akkor hogy várja el másioktól hogy elfogadják, ha ő sem fogadja el magát? Tartom a véleményem, hogy minden fejben dől el. (vagyis majdnem minden.) De ez konkrétan igen. Eldönti hogy szép v jólnéz ki, hogy igenis okos, értelmes, jó ember, és az is lesz. Mindig az az igazi arcunk amit akkor látunik ha lehunyjuk a szemünket..ha valaki akkor egy bányarémet lát, akkkor annak valami komoly baj van az énképével. Szerintem senkinek sem kéne különbnek érezze magát a másiknál. Minden ember egyformán értékes és szép..és sok idő kellett mire erre rájöttem és elég érett lettem hozzá, hogy felfogjam igenis így van. Mindenki szép valakinek. Tehát mindenki szép. ÉS ennyi. Ezt kéne csak elfogadni.

Minden éjjel vele álmodom. Van, hogy beszél hozzám, van hogy csak elmegy előttem. De van, hogy felédredek, és semmi másra nem emlékszem az álmomból, csak az ő arcára. Amit tökéletesnek látok, nem tehetek róla. Ez az egészben a szar, hogy senkit sem látok olyan tökéletesnek, csakis őt. De nemlényeg..vagyis 3 év alatt már hozzászoktam, meg úgyvagyok vele, hogy értékelem hogy jóban vagyunk már amennyire.. mert mindig csak MSNen beszélünk, máshol nem. Szóval..meg köszön és ennyi.

De jó hír:meglesz a tetoválásom.:D..valamikor majd...xD Mert amióta láttam a napfelkeltét, az az álmom hogy egy napfelkelte legyen a hátamra varrva. <3 És egy ismerősöm elméletileg majd megcsinálja..rohadtjól rajzol meg nem régóta vagy nmetom igazából h mióta tetoválásokat is szokott csinálni és olyan rohadt jól hogy rá merem bízni magam. :D 120.000 lesz :D kb. De megéri mert ez örökre szól. :D ^^

" Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan." (Gárdonyi Géza)

Hát igen. Sokan szeretik ha észreveszik őket, ha kitűnnek, ha nem sorolják be őket a hétköznapi, unalmas, láthatatlan kategóriába. Pedig a legtöbb ember láthatatlan. Itt élünk egymás mellett, mégsem ismerjük egymást. Nem figyelünk egymásra. Valaki öngyilkos lesz, mondogatják a gyászruhába öltözött rokonai:"pedig jól volt ..pedig semmi baja nem volt.." És mégis kilépett az ablakon.

Nagyon "bírom" amikor a többiek lenézik mások problémáit-mondván-mit tud ő az éltről 16 évesen? Igenis sokat tudhat akár egy 16 éves is az életről. A felnőttek szeretik "lenézni" a gyerekek, fiatalok problémáit. Pedig megélhet egy 16 éves is akár annyit mint egy felnőtt. Mondjuk teszem azt, elveszti a családját, nem tud beilleszkedni, rossz tanuló így egyetemre sincs esély bejutni, majd szépen lassan eltűnik a társadalom süllyesztőjében. És többnyire őket sem veszik észre. Akik igazi problémákkal küzdenek, mindig azok maradnak egyedül, mert esetleg mások lenézik a problémáit. Szerintem meg pici élthez pici problémák tartoznak és abban a pici életben a pici problémák számítanak nagynak.

Mondjuk vannak azok akik felnagyolják a problémáikat. Ezzel igazából csak figyelmet akarnak kelteni maguk körül, ki akarnak tűnni az egyhangú, ezer arcú tömegből, mert úgy érzik, megfulladnak. Segítségre, szeretetre vágynak. És amikor ezt nem kapják meg, magukba fordulnak, és teljesen depresszióba esnek, dagonyáznak az önsajnálatban. Őket csak sajnálni tudom egyrészről mert nnem sokan törődnek velük, másrészről mert nem tudnak segíteni magukon. Ennél nincs rosszabb. Hisz aki mástól vár segítséget, és nem képes magán segíteni, az gyenge..és a gyengék elhullnak.

Épp ezért nem kéne hogy így legyen. Nem kellene láthatatlannak lennünk-mégis azok vagyunk. Az igazi valónkat senki sem ismeri, de szerintem minél jobban tördkedünk kell arra, hogy odafigyeljünk a másikra, és annyi szeretet adjunk, amennyit csak tudunk. És erőt kell merítenünk..és az élet szép oldalát kell hogy meglássuk. Mert az élet igenis szép és értékes. Csak meg kell látni a szép oldalát. Minden fejben dől el. Ha tudatosan keressük, megtaláljuk. És nem szabad bezárkózni. Mindig van kiút-és mindig van lejjebb is.. úgyhogy..csak pozitívan! :)

Hú, ez kicsit hosszú lett... :D :]

Be happy! ^^

Helóószia! :)

Úgy döntöttem, hogy blogba kezdek és rászabadítom a gyanútlen emberiségre a gondolataimat, érzéseimet, tapasztalataimat-márha valakit érdekel:D

szóval. most igazából itt ülök és nem tudok mit írni. :D

Mármint ecsetelhetném az élet szépségét a lehetőségek sokféleségét és a változás állandó lehetőségét..de érdekelne az bárkit is? Nyilván sokmindenkit. Sokan akarnak változni..köztük én is. És nekem sikerült. Meg szabadultam Tőle. Bár néha úgy érzem bennem él, de minden elhatározás kérdése. Azt hiszem ,  most ennyi lenne.

Be happy.