" Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan." (Gárdonyi Géza)

Hát igen. Sokan szeretik ha észreveszik őket, ha kitűnnek, ha nem sorolják be őket a hétköznapi, unalmas, láthatatlan kategóriába. Pedig a legtöbb ember láthatatlan. Itt élünk egymás mellett, mégsem ismerjük egymást. Nem figyelünk egymásra. Valaki öngyilkos lesz, mondogatják a gyászruhába öltözött rokonai:"pedig jól volt ..pedig semmi baja nem volt.." És mégis kilépett az ablakon.

Nagyon "bírom" amikor a többiek lenézik mások problémáit-mondván-mit tud ő az éltről 16 évesen? Igenis sokat tudhat akár egy 16 éves is az életről. A felnőttek szeretik "lenézni" a gyerekek, fiatalok problémáit. Pedig megélhet egy 16 éves is akár annyit mint egy felnőtt. Mondjuk teszem azt, elveszti a családját, nem tud beilleszkedni, rossz tanuló így egyetemre sincs esély bejutni, majd szépen lassan eltűnik a társadalom süllyesztőjében. És többnyire őket sem veszik észre. Akik igazi problémákkal küzdenek, mindig azok maradnak egyedül, mert esetleg mások lenézik a problémáit. Szerintem meg pici élthez pici problémák tartoznak és abban a pici életben a pici problémák számítanak nagynak.

Mondjuk vannak azok akik felnagyolják a problémáikat. Ezzel igazából csak figyelmet akarnak kelteni maguk körül, ki akarnak tűnni az egyhangú, ezer arcú tömegből, mert úgy érzik, megfulladnak. Segítségre, szeretetre vágynak. És amikor ezt nem kapják meg, magukba fordulnak, és teljesen depresszióba esnek, dagonyáznak az önsajnálatban. Őket csak sajnálni tudom egyrészről mert nnem sokan törődnek velük, másrészről mert nem tudnak segíteni magukon. Ennél nincs rosszabb. Hisz aki mástól vár segítséget, és nem képes magán segíteni, az gyenge..és a gyengék elhullnak.

Épp ezért nem kéne hogy így legyen. Nem kellene láthatatlannak lennünk-mégis azok vagyunk. Az igazi valónkat senki sem ismeri, de szerintem minél jobban tördkedünk kell arra, hogy odafigyeljünk a másikra, és annyi szeretet adjunk, amennyit csak tudunk. És erőt kell merítenünk..és az élet szép oldalát kell hogy meglássuk. Mert az élet igenis szép és értékes. Csak meg kell látni a szép oldalát. Minden fejben dől el. Ha tudatosan keressük, megtaláljuk. És nem szabad bezárkózni. Mindig van kiút-és mindig van lejjebb is.. úgyhogy..csak pozitívan! :)

Hú, ez kicsit hosszú lett... :D :]

Be happy! ^^

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.